A XX. század második felében számos, eddigre már nagy hagyományokkal rendelkező pszichológiai irányzat talált ellentétpárra, ellenirányzatra. Ezek közé tartozik a humanisztikus pszichológia és a kognitív pszichológia is.
· Humanisztikus pszichológia
A humanisztikus pszichológia irányzata az Egyesült Államokban jött létre az ’50-es években A humanisztikus pszichológia azt tartja, hogy az ember alapvetően jó, és ez a jóság megfelelő módszerekkel előhozható belőle. Másrészt, többnek tartja az embert fizikai, biológiai létezőnél. Szembe száll a behaviorizmus inger-reakció elképzelésével, de a pszichoanalízisről is azt tartja, hogy túl nagy hangsúlyt fektet az elfojtott szexuális ingerekre.
· Kognitív pszichológia
A kognitív pszichológia a 60-as években indult útjára. A „kognitív” szó jelentése: megismerő, megismerésre vonatkozó. Ennél fogva a kognitív pszichológia a megismerés folyamataival foglalkozik. Ilyenek az érzékelés, a felismerés, a gondolkodás, de a döntés és problémamegoldás is. Ugyanígy foglalkozik a nyelvvel is, ami lehetőséget adott Albert Bandurának arra, hogy rámutasson: a nyelvelsajátítás folyamatát nem tudja teljes egészében megmagyarázni a behaviorizmus által leírt klasszikus kondicionálás. Bebizonyította, hogy a gyerekek puszta megfigyelés által is képesek a tanulásra.
Legutóbbi hozzászólások